2009. november 17., kedd

Könyvbemutató




Az elveszett kószálónők felbukkannak

A kortárs író- és költőnők napjainkban magától értetődő természetességgel vannak jelen az irodalomban. Folyóiratok, kötetek jelzik a női szerzők jelenlétét, érdeklődőkkel teli termeket töltenek meg egy-egy felolvasás alkalmával. De nem volt ez mindig így, és tudásunk sajnos erről máig meglehetősen korlátozott. A nők egyenjogúságáért való küzdelem nem kizárólag a politikai életben való részvételért, a választójog megszerzéséért és gyakorlásért, vagy a családban, munkahelyen betöltött szerep elfogadtatásáért folyt. A művészeti, irodalmi tevékenység elismertetése szintén nem ment egykönnyen. A huszadik század első évtizedeinek női szerzőinek komoly ellenállással kellett megküzdenie, a kritikusok részéről gyakran tapasztalható lekicsinylés pedig odáig vezetett, hogy ezek az alkotók mára jórészt elfeledettekké váltak.

Múlt csütörtökön azonban újra reflektorfénybe kerültek. A Megyei Irodalmi Hetek rendezvénysorozat keretében mutatták ugyanis be a Ráció Kiadó gondozásában megjelent Nő, tükör, írás című tanulmánykötetet, amely e korszak író-, költőnőinek munkásságát tárgyalja. A Rómer Házban újfent bebizonyosodott, hogy méltánytalanul agyonhallgatott szerzőkről van szó, akik több figyelmet érdemelnek. Erről a kötet szerkesztői, Varga Virág és Zsávolya Zoltán igyekeztek meggyőzni a közönséget, akik Szalai Zsolt kérdéseire válaszolva elmondták, hogy az irodalomtörténetnek ideje volt már pótolni a hiányosságokat, hiszen a korszakra vonatkozó ismereteink szükségképpen torzak, ha nem vesszük figyelembe a női szerzők irodalmi teljesítményeit. Varga Virág szerint nem csak kuriózumokként kell tekinteni rájuk, számos olyan erényük van, amiért ma is érdemes olvasni Kaffka Margit, Földes Jolán, Lesznai Anna, Tormay Cecil, Gulácsy Irén, Lux Terka, Tóth Wanda, Erdős Renéé és mások műveit. Az ezerkilencszázas évek elején nagyon sok női szerző volt, akik a Nyugatban, vagy éppen a Napkeletben publikáltak verset, prózát, vagy éppen kritikusként tevékenykedtek, azonban a kor irodalmi életében csupán egy írónőnek volt hely (Kaffka Margitnak), a férfiak által irányított és alakított irodalmi kánon ezért nem fogadta be őket. Pedig műveik nem kizárólag mint kordokumentumok, a korabeli társadalmi elvárások tükrei érdekesek, hanem esztétikai minőségeik, illetve tematikájuk (pl. a szexualitás, a férfi-nő, vagy az anya-lány kapcsolat) tekintetében is figyelemreméltóak, számos új jelentéslehetőséget kínálnak. Példaként hozható fel Gulácsy Irén, akinek regényei a történelem nőként való megélését mutatják meg, és a ma mostoha műfajként kezelt történelmi regényt sajátos női nézőponttal gazdagítják.

Érdekes, hogy a korszak legsikeresebb írója is egy nő volt, jelesül Földes Jolán, akinek A halászó macska utcája című regénye 1936-ban elnyerte egy nemzetközi pályázat első díját, amely akkora pénzjutalommal járt, mint ma egy Nobel-díj. Az írónő műveit számos nyelvre fordították le, sikerüket pedig jelzi, hogy többszöri kiadásukra is sor került, sőt némelyikükből filmet is forgattak, mint például az Aranyfülbevalót, amelynek főszerepét Marlene Dietrich játszotta. Zsávolya Zoltán szerint olyan alkotók mint Földes Jolán vagy Lesznai Anna többek között azért is szorulhattak háttérbe, mert a háború elől emigráltak, ami az amúgy változó ideológiák közepette egyik politikai rendszer számára sem volt elfogadott magatartás, sokak pedig áldozatai lettek a történelmi kataklizmáknak.

A rendezvény alkalmat kínált arra is, hogy néhány mű újra megszólaljon. Iván Orsolya és Kiss Viktória nagyszerű előadásában Kosztolányiné Harmos Ilona, Török Sophie, Erdős Renéé és mások versei, prózarészletei hangzottak el, míg a Stummer Márton, Sárközi Péter és Bencsik Marcell alkotta jazz-trió a harmincas-negyvenes évek zenei világának megidézésével tette teljesebbé az élményt. A Nő, tükör, írás című tanulmánykötet bemutatója mindenkit meggyőzhetett arról, hogy érdemes újra végigböngészni a könyvtárak polcait, felfedezni ezeket az igazi irodalmi csemegének számító műveket, és remélhető, hogy új kiadásban is olvasható lesz mind több alkotás a huszadik század első felének női irodalmából.

Zalai Márton


2009. október 29., csütörtök


KÖNYVBEMUTATÓ

NŐ, TÜKÖR, ÍRÁS



Rómer Ház, 2009. november 5. 18 óra - Underground Klub

A kötetnek ilyen jellegű kiadása elsősorban jelentős szaktudományi hozadéka mellett a jelenkori szélesebb olvasóközönséget is megmozgató kérdéseket vet fel, s az esztétikai tapasztalat formálásán keresztül a kulturális elfogadásban és megértésben játszhat szerepet – feltárva nőket, illetve női írókat érintő előítéleteket.

A tanulmánygyűjtemény majd negyven írást tartalmaz egyrészt azoktól a szerzőktől, akiknek nagy része eddig is publikált a témában, másrészt azoktól az irodalmároktól, akiknek ez az irodalomtörténeti időszak (vagyis az induló modernség) a kutatási területe.

A kötetet bemutatja: Szalai Zsolt irodalmár, beszélgetőtársak: Varga Virág és Zsávolya Zoltán, a mű szerkesztői. Fellépnek: Iván Orsolya és Kiss Viktória előadóművészek.

2009. október 11., vasárnap

Még mindig a könyvszalonról


Zalai Márton tudósítása a könyvszalonról elolvasható a prae.hu-n: http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=2303&cat=3

2009. október 9., péntek

A IX. Győri Könyvszalon után

Mészáros Urbán Szabó Gábor Nemmozgó című novelláskötetetét, Szalai Zsolt idetett valaki című verseskötetét, illetve a Hús és sakk című antológiát a bemutatókon szépszámmal megjelent közönség örömmel és elismeréssel fogadta. Valódi ünnep volt, Váray Laci offenzív gitármuzsikájával,tíz fiatal győri író-költő nyomtatásban és szóban tett le valami komolyat. Szerencsés leletek. Hermaion-pride!


És még:
Falvai Mátyás tudósítása a könyvszalonról elolvasandó a literán: http://litera.hu/hirek/a-konyvhet-gyori-kistestvere

2009. szeptember 21., hétfő

A IX. Győri Könyvszalon elé




A Hermaion Irodalmi Társaság állásfoglalása a IX. Győri Könyvszalon médianyilvánosságáról


Ezúton szeretnénk tájékoztatni a helyi sajtó képviselőit és az érintetteket arról, hogy a IX. Győri Könyvszalon szervezése és médianyilvánossága körül olyan nyugtalanító anomáliák alakultak ki, amelyeket a sikeresebb együttműködés, lebonyolítás, a közönség megfelelő tájékoztatása érdekében orvosolni kell.

Az elmúlt hetekben megjelent sajtóorgánumokban olyan kiadványokat hagytak figyelmen kívül, amelyek hátrányosan érintik a kortárs szépirodalom, köztük a győri irodalmi élet képviselőit. Elszomorító és elfogadhatatlan az a tájékozatlanság, ami miatt hosszú évek óta nem kapnak megfelelő nyilvánosságot azok a kötetek, amelyek helyi kötődésűek és a város kulturális értékeit emelik. Azért különösen dühítő ez, mert a hazai irodalmi diskurzus ismert és elismert, díjazott reprezentánsairól van szó, akikről éppen saját városukban nem esik szó. Ezzel szemben az olcsó szenzációhajhászás, hisztériakeltés rendkívül kelendő.

A szépirodalmi, tudományos könyvek és a könyvnek látszó tárgyak nem megkülönböztetett, egymás mellé rendelt káoszában a dilettantizmus kerekedik felül, a nem megfelelő tájékoztatás következtében a valódi értékek elvesznek, a jó könyvek nem jutnak közönséghez.

Egy könyvszakmai rendezvény esetében kifogásolható a főleg zenei jellegű kísérőprogramok túlkínálata. Szintén probléma, hogy több nagy kiadó és az irodalmi élet meghatározó képviselői kimaradnak, nem kapnak meghívást a rendezvényre. Különösen azokat hiányoljuk, akik az elmúlt években megkerülhetetlen műveket alkottak. A könyvszalon díjának adományozása kapcsán kívánatos lenne egy határozott időre megválasztott kuratórium létrehozása, amely szakmai szempontok alapján ítél.

Nem akarjuk, hogy a Győri Könyvszalon elbulvárosodjon, úgy gondoljuk, Győrnek szüksége van egy komoly könyvszakmai rendezvényre. Hisszük, hogy mindannyiunk közös érdeke, hogy ennek a győri kulturális rendezvénynek az elmúlt években kivívott presztízse megmaradjon, sőt emelkedjen. Arra kérjük Önöket, hogy átérezve ennek felelősségét, tegyék megfontolás tárgyává a konstruktív javaslatokat, és tájékoztassák az olvasóközönséget a Könyvszalonon bemutatásra kerülő helyi szerzők könyveiről!

Sütő Csaba András - elnök
Szalai Zsolt - alelnök

2009. augusztus 5., szerda

Száz novella

Feladatot kaptam, nem kicsit. Nevezhetném éppen ingyenmunkára való beugratásnak is, de elvégre nyár van, békeidőszak, nem dohogom túl. A Magyar Televízió Kulturális Főszerkesztősége felkér, nyilván több magyar írószövetség ezernyi legális tagjával egyetemben, hogy a Mikszáth előtt tisztelgő 2010-es év alkalmából nevezzek meg 100, azaz száz darab honi szerzésű novellát. Az MTV nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy a magyar novella éve projekt alatt kulturális műsorfolyamot indít, s a beérkezett szubjektív javaslatok alapján egy közös (objektív?) listát állít, mely egyben a program gerincét alkotja majd. Nem akarok igazán belegondolni, keserűen legalábbis semmiképp, hogy e relatíve ígéretesnek induló kezdeményezés az egyéni illetve gazdasági érdekek, valamint a kulturális ítélőerő milyen zátonyain fog jövőre pozdorjává törni, adjunk inkább egy esélyt az ötletnek, legyen sikerült vállalkozás a novella éve. A kezdeményezés atyjai azonban nem játszanak kispályán: száz szerzőt kérnek, száz novellát, szerencsére nem erősorrendben, és egy másik listát a tíz legjelentősebb íróval, egy igazi magyar novellista-toptent. Ez utóbbi kevésbé megterhelő, aki az irodalomban egy kicsit is járatos, fél óra alatt összeszed tíz darab (tehát kb. 750 kilónyi), a saját mércéjével jónak ítélt szerzőt. De emberek, száz címet felsorolni a hazai termésből, az irgalmatlan megbízatás. Nekem feltétlenül. És tudom, hogy a beküldött listák nem lesznek, nem lehetnek teljesen őszinték és valósak. Vajon hogy működik a szelekció? Fellapozok néhány könyvet kedvenceimtől. Ez jó, hú, ez meg még jobb, emlékszem, ezt egy téli éjjelen olvastam először, nyugtalan kamaszként, reveláció volt, lázas ébredés, könnyekig hatott. Vagy itt egy másik, ettől meg azonnal szerelmes lettem, és északra akartam utazni, hogy lehűtsem magam. Már írom is a listát, kezemben izgatottan ugrál a toll. Beszámozom a papírt, egytől százig. A klasszikusokkal kezdem, az érzelmek és a tisztelet módszerével dolgozom. Az utolsó harminchét novellát már kortársaktól választom ki, ebből mondjuk csak nyolc lesz még ma is élő író. Talán nem sértődnek meg. Órák telnek el, napok telnek el, sétálok a városban, és azon kapom magam, hogy folyton a listán jár az eszem. Már úgy intézem dolgaimat, hogy útba ejtsek egy könyvesboltot vagy könyvtárat. Bámulom a kirakatokat, neveket keresek, neveket akarok hallani. Hazaérek, feljegyzek még pár művet. Közben agyam viszketni kezd, rémlik egy jó kis novella (voltaképpen elbeszélés, de hagyjuk), és nem emlékszem a szerzőre. Ilyen nincs. Kutatok a neten, de szinopszis alapú keresőmotort még nem találtak fel. Feladom, végtére is mit számít ez az egy, mikor még vagy hatvankettő novella hiányzik. Az már az őrület határát súrolja, hogy megengedem magamnak, hogy a listáról valamit kihúzzak! Micsoda luxus, micsoda pazarlás! Tudom, lehetnék szisztematikusabb, lehetnék műveltebb. Alkalmazhatnék matematikai módszert. Az ABC sorrendbe állított hall of fame-ből összetarhálok huszonöt szerzőt, veszek mindtől négy darab novellát. Érzelmeket, esztétikát nem viszek bele a dologba, a matematika az egyszerűségre törekszik. Toleráns vagyok, mindenkinek négy lehetősége van, négy dobása. Négy képviselőt küldhet minden szerencsétlen szerző a közös listába. Jár az agyam, kifacsarom magam, és a lista, láss csodát: elkészül. A tíz darabos szerzői lista ehhez képest már jutalomjáték. Ezt a tíz nevet kalapból (műanyag ételtartó dobozból) húzom ki, ennél elfogulatlanabb most nem jut eszembe.Kész vagyok, megvagyok. Küldöm. Küldöm abban a reményben, hogy a sok kicsi listákat feldolgozóknak legalább ennyi fejtörést okoz majd A LISTA megalkotása, és nem fektetnek bele kevesebb energiát, mint én. Jövőre kiderül. Most megnyugszom, előveszek egy REGÉNYT, és titokban már azon töröm a fejem, vajon képes lennék-e felsorolni ötszázat ebből a remek műfajból, ingyen, puszta szórakozásból.

Mészáros Urbán Szabó Gábor (Muszga)


2009. augusztus 4., kedd